Egy közös nap
A hatalmas vörös sötétítő függöny egy-egy hézagán át a kora reggeli nap meleg sugarai pásztázták a szobát. Valami olyant kerestek ami nekik is megfelelő, és ők is tudnak pihenni. Hosszas keresgélés után, valószínűleg jól megfontolva a szememen állapodtak meg.
Egy kis idő múlva ezt én is észrevettem, melynek következménye ként muszáj volt felkelnem. Felülve az ágyban ledobtam magamról a takarót majd mint aki 1 hetet huzamban végig aludt, nyújtózkodtam egyet. Nyújtózkodás végén kellemetlenül tapasztaltam mennyire hűvös van. Magamra kaptam az éjjeli szekrényem mellett helyet foglaló fotelről az úgy szint vörös köntösömet, majd az ablak felé sétáltam. A hórihorgas ablakhoz, amely faltól-falig, plafontól, padlóig ért, kerete valószínűleg feketére festett diófa volt. Csodaszép kétrétegű, mindig patyolat tiszta ablakokon mindegyik kilincs lefelé volt fordítva, így bizton állíthatom, hogy nem innen jön a hideg. Pedig valahonnan jön.
Szétnéztem a hatalmas szobában újra, mint minden nap megcsodáltam a fehér bútorokat, a diófa zongorát, amihez igazából nem merek hozzányúlni, a szépítkező asztalomat ami az egyetlen bútor volt ami fekete volt, persze az ágyon kívül. Minden fából volt. és minden gyönyörűen kiegészítette a vörös függönyt és szőnyeget.
Utamat Bence szobája felé vettem, ami tulajdonképpen az én szobám része, vagy az enyém az ő szobájának a része. Részlet kérdés. A hatalmas paravánt könnyedén tudtam húzni, vagy éppen tolni, egyáltalán nem nyikorgott, vagy akadozott. Az én szobám felé eső oldala meglepő módon fehér volt míg Bence oldalán szépen látszódtak a barna fa erezetei, és a gyönyörű megmunkálás is. A szoba színben nem sokkal tért el az enyémtől. A függöny színe sötét barna volt míg a szőnyeg is.
A szoba csupán fele akkora volt mint az enyém mégis hatalmasnak tűnt. Velem szemben a falon vagy inkább a falban beépített ugyancsak fehérre festett fa szekrény sor volt, ám ezen voltak polcok, amelyeken mindenféle kis ékszerek, férfi parfümök, és egyéb értékek voltak. A paravántól balra a sarokban egy barna (Na vajon milyen? Hát persze, hogy fa! Ki tudja mekkora erdő rész szenvedett miattuk halált...) sarok dolgozóasztal foglalt helyet, melyen mindenféle iratok voltak. Volt rajta két kép is szép vörös, csodák-csodájára nem fa keretben.
Az egyikben fél szemmel láttam, hogy 3 kisgyerek ölelte át egymást egy homokozóban, és szemmel láthatóan nagyon boldogok voltak. Egy kislány és 2 kisfiú. Az egyik biztosan Bence de a másik 2-őt nem ismerem fel, velük biztosan nem találkoztam, de az biztos, hogy a lány és a kisfiú ikrek voltak, le sem tagadhatták volna.
Tovább sétálva a jobb oldalon egy az enyémhez hasonló ágy foglalt helyet a szekrénnyel szemben az a falrész közepén. Az ágy mellett körülbelül 2 méterre ott volt az ugyanolyan góliát ablak. A bűnöst is megtaláltam. Az első és utolsó ablak tárva nyitva van. Kilépve az ablakon a teraszra érkeztem, ami viszont nekem nincsen. Kiállva oda a friss reggeli szellő kapta fel hajamat, és vitte egy gyengéd kis táncra. Kellemesen esett ez az idő, mivel idő közben már egészen jól hozzászoktam.
Finom rózsa illat csapta meg orromat, minek hatására hatalmasat szippantottam a levegőből. Az erkélyen lenézve embereket láttam akik egy hatalmas, velem éppen szemben lévő szökőkút körül legyeskedtek, ott gondozták a különféle virágokat és metszették a színesebbnél színesebb rózsákat. Kicsit arrébb a fák tövében egy vörös lepedőt pillantottam meg ami körül egy férfi tüsténkedik. Nem láttam jól, de nagyon érdekelt, hogy ki lehetett az, majd hirtelen eszembe jutott a képességem. Ha már van erre miért ne használhatnám?
Már majdnem megvolt és már majdnem rá tudtam úgymond közelíteni a képre amikor valaki hátulról a gerincemtől kezdve előre a hasamig végigsimított. Az ijedségtől szöktem egyet, de jól esett ez a mozdulatsor, és erőm se volt, meg akaratom félbeszakítani ezt a mozdulatsort. A kezekhez tartozó fej lassan előre dőlt, majd a vállamon állapodott meg. Ezt követően Bence mézédes hangja közvetlenül a fülem mellett csendült fel. Cseppet sem esett rosszul inkább bizsergő érzés volt ez.
- Mit nézel?
- Azt a férfit fürkészem, aki az a vörös pokróc körül legyeskedik. Szerinted mit csinál?
- Ja ő? Damon kérte, hogy ma tartsalak távol az épülettől, így arra gondoltam, hogy reggelizhetnénk kint a kertben majd a későbbiek majd elválnak.
- Tarts távol? Minek?
- Azt nem mondhatom el, de ne is foglalkozz vele, arra kérlek, hogy öltözz fel, de valami meleget húzz mert lent hűvös van eléggé. Kint megvárlak az ajtó előtt. - Ezzel felemelkedett, majd beljebb húzott a szobába a függöny mögé, valószínűleg azért, hogy ne lássanak meg minket, és egy lágy ugyanakkor szenvedéllyel teli csókot lehelt az ajkaimra. Hagytam magam, hiszen hihetetlen jól esett. A csók végén mélyen a szemembe nézett, majd lassan a kezembe csúsztatva egy apró dobozkát, búcsúzóul még egy puszit nyomott jobb arcomra és elköszönt azzal, hogy az ajtó előtt vár, majd elment
Lent a a kertre nyíló ajtóban egyszerűen legyökerezett a lábam. A hely gyönyörű volt. Eddig igazából nem is csodáltam annyira meg, hiszen vagy a szobában punnyadtam vagy a teraszról figyeltem a másik oldalt, ami ennek tökéletesen az ellentéte volt. Ott csak kis egyszerű kerek nád, vagy helyenként a tehetősebb embereknél cserép fedeles házak voltak. Mindenhonnan szállt fel a füst, emberek sokasága csömörlött az utcákon, és ha hiszitek, ha nem, nem volt olyan nagy ez a hely, mégis annyi minden volt benne.
 |
| A nagyobb kép érdekében kattints a képre! |
- Tessék Hölgyem, csak bátran!
Kissé elmosolyodtam, vagy inkább elvörösödtem, bár az is lehet, hogy ez utóbbi nagyon. Kiléptem hát az ajtón, majd hatalmasat szippantottam a levegőből. A szél kissé lengedezett, és igaza volt Bencének, tényleg eléggé hűvös volt idekint. Ahogy előre tekintettem, és nem Bence szemeit néztem a hatalmas szökőkutat pillantottam, meg ami hatalmas volt, valószínűleg márványból volt, gyönyörűen kidolgozva. Bence a kezemet megfogva nem hagyott tovább ámulni. A rózsák közötti csapáson keresztül hurcolt, és a két nyárfától nem messze lévő vörös lepedő felé húzott, ott leültettet a lepedő egyik felére, és egy másikat nyújtott nekem, hogyha fáznék tekerjem magamra. Ő szembe ült velem, és egy termoszból forró teát öntött, valami erdei gyümölcsöset, a színéről megállapítva. Lassan, és óvatosan belekortyolva élveztem ahogyan végig áramlik a meleg a testemen, és az íze is nagyon jó volt, rég ittam ilyen jót...
- Na és mond, miért hoztál engem ide ki ilyen messze a háztól?
- Nincs ez messze, körülbelül 200 méter csak. - Nevette el magát.
- Ha-ha-ha-ha nem! Na de komolyan Bence! Miért?- Néztem rá szúrós tekintettel.
- Damon kérte, hogy vigyelek ma oda ahova csak szeretnél menni. Mivel nincs itt plaza, mozi, étterem, diszkó vagy bármi más, nem tudtam, hogy hova menne egy lány. Ezért hát kihoztalak ide, gondoltam tetszeni fog, de úgy látszik tévedtem.
- NEM! Nagyon tetszik, hiszen mióta itt vagyok még nem voltam a 4 falon kívül. Végre egy nap amit nem vérengzés követ. Inkább csak élvezzük a közös napunkat. Bár... Van valami ahova szívesen elmennék. Nem tudom végül is, hogy szabad-e.
-Mire gondolsz?
- Szívesen átmennék a másik oldalra az emberekhez, megnézni, hogy mi van ott.
- Hát... nem tudom. Igazából nem tudom, hogy örülne-e Damon ha oda viszlek, ráadásul nem is merlek oda vinni.
- Miért?
- Hát... Terjednek rólad úgymond pletykák. Egy cseléd meglátott téged miközben Damont gyógyítod, és elkezdett pletykálni, hogy mi gyártottunk téged, és hogy veled akarjuk elfoglalni a világot. De vannak olyan pletykák, miszerint te csak egy újabb kurva vagy, akit azért raboltunk el, hogy engem és Damont... kielégítsd. De számos más pletyka van, mint például, hogy Damon menyasszonya vagy.
-Hogy mi vagyok? Damon menyasszonya? A kurvát még elviselem, szerintem bárki másról ezt feltételeznék, aki helyettem került volna ide. Na de, hogy a menyasszonya? Még a szobájában sem voltam egyszer sem! Egyszer... igen egyszer majdnem megölt, egyszer téged, majd őt mentettem meg, mert kedves vagyok. Több kapcsolatom vele nincs. Nehogymár 23 évvel vagyok fiatalabb nála. Ez szánalmas.
- Jó én értem, nyugi Lia. Ne is foglalkozzunk ezzel. Mit szeretnél enni? Hozattam szőlőt, többféle lekvárt, mézet, vajat, és még sok egyebet.
- Nem tudom, nincs étvágyam, inkább sétáljunk egyet. Unatkozom. Már bocsi.
- Hát jó, én átviszlek, a másik oldalra. De ha valami bajod esik, és nem tudlak megmenteni, nem tudom mit csinálok veled.
- Én sem, de azért ne erőszakold meg a hullámat, az már hullagyalázás.
-Lia, sokat élsz a múltban. Manapság nincs hullagyalázás. Már nem olyanok az emberek, teljesen át vannak nevelve.
- Tudom, tudom. Csak sokat olvastam apám jegyzeteit. Ő javában élt abban a korban. Minden olyan jónak hangzott, főleg amikor ő mesélt is róla.
Kis idő múlva már a másik oldalon voltunk. Bence erősen szorította a kezemet, valószínűleg jobban félt, mint én. Ez a hely lentről, az utcáról nézve nem is olyan, mint amilyennek fentről láttam. Mindenhol nyüzsögnek, csak úgy zajlik az élet. Férfiak futkosnak vizes vödrökkel a hátukon, vagy éppen félmeztelenül csutakolják a lovakat, fiatal lányok csábos tekintetében fürödve. Az ifjú, de már férjes asszonyok kis, 3-4 éves gyermekeikkel, kis piaci bódéjuk mögött kiabálnak, vevőket csalogatva feléjük. Kicsit idősebb gyermekek labdát rugdosva szaladgálnak a felnőttek között, nevetve, vígan, mintha semmi gondjuk nem lenne. Egy üresen álló padon megállapodott tekintetem, majd gyengédem meghúztam Bence kezét, mutatva, hogy jöjjön velem.
Már javában pakoltak az emberek, a lámpák kezdtek kivilágosodni, teljesen más külsőt adva a városnak. Egész nap nem csináltunk semmit, csak ültünk szorosan egymás mellett, kéz a kézben, figyelve ezt a nyüzsgő életet. Egyszer nevettünk a gyerekeken, egyszer meghatódva figyeltem ahogyan egy fiú minden ismeretlen előtt a szökőkútra felugorva énekelt egy dalt, majd megkérte a barátnője kezét.
Elgondolkoztam, azon hogyha nem raboltak volna el akkor nagy valószínűséggel most, vagy a barátnőimmel filmeznék otthon, vagy egy bárban biliárdoznák a haverokkal. Nem látnám ezeket, nem lehetne ezekben az történésekben nekem is szerepem.
Amikor már rendesen átfagytunk Bencével elindultunk vissza a házba. Amikor beértünk az üvegajtón körülbelül 30 fokos hőmérséklet különbség csapott meg minket. Bencével a lifthez baktattunk, nem volt se erőnk, se kedvünk 2 emeletet lépcsőzni. Felérve az ajtóm előtt egy őr állt, rosszat sejtetem.
- Damon úr kéreti a hölgyet a szabóhoz. Csak a hölgyet!- rakta a kezét Bence mellkasára, aki velem akart jönni. Vetettem rá egy " minden rendben lesz" pillantást, majd elindultam az őr után.
- Jó én értem, nyugi Lia. Ne is foglalkozzunk ezzel. Mit szeretnél enni? Hozattam szőlőt, többféle lekvárt, mézet, vajat, és még sok egyebet.
- Nem tudom, nincs étvágyam, inkább sétáljunk egyet. Unatkozom. Már bocsi.
- Hát jó, én átviszlek, a másik oldalra. De ha valami bajod esik, és nem tudlak megmenteni, nem tudom mit csinálok veled.
- Én sem, de azért ne erőszakold meg a hullámat, az már hullagyalázás.
-Lia, sokat élsz a múltban. Manapság nincs hullagyalázás. Már nem olyanok az emberek, teljesen át vannak nevelve.
- Tudom, tudom. Csak sokat olvastam apám jegyzeteit. Ő javában élt abban a korban. Minden olyan jónak hangzott, főleg amikor ő mesélt is róla.
Kis idő múlva már a másik oldalon voltunk. Bence erősen szorította a kezemet, valószínűleg jobban félt, mint én. Ez a hely lentről, az utcáról nézve nem is olyan, mint amilyennek fentről láttam. Mindenhol nyüzsögnek, csak úgy zajlik az élet. Férfiak futkosnak vizes vödrökkel a hátukon, vagy éppen félmeztelenül csutakolják a lovakat, fiatal lányok csábos tekintetében fürödve. Az ifjú, de már férjes asszonyok kis, 3-4 éves gyermekeikkel, kis piaci bódéjuk mögött kiabálnak, vevőket csalogatva feléjük. Kicsit idősebb gyermekek labdát rugdosva szaladgálnak a felnőttek között, nevetve, vígan, mintha semmi gondjuk nem lenne. Egy üresen álló padon megállapodott tekintetem, majd gyengédem meghúztam Bence kezét, mutatva, hogy jöjjön velem.
Már javában pakoltak az emberek, a lámpák kezdtek kivilágosodni, teljesen más külsőt adva a városnak. Egész nap nem csináltunk semmit, csak ültünk szorosan egymás mellett, kéz a kézben, figyelve ezt a nyüzsgő életet. Egyszer nevettünk a gyerekeken, egyszer meghatódva figyeltem ahogyan egy fiú minden ismeretlen előtt a szökőkútra felugorva énekelt egy dalt, majd megkérte a barátnője kezét.
Elgondolkoztam, azon hogyha nem raboltak volna el akkor nagy valószínűséggel most, vagy a barátnőimmel filmeznék otthon, vagy egy bárban biliárdoznák a haverokkal. Nem látnám ezeket, nem lehetne ezekben az történésekben nekem is szerepem.
Amikor már rendesen átfagytunk Bencével elindultunk vissza a házba. Amikor beértünk az üvegajtón körülbelül 30 fokos hőmérséklet különbség csapott meg minket. Bencével a lifthez baktattunk, nem volt se erőnk, se kedvünk 2 emeletet lépcsőzni. Felérve az ajtóm előtt egy őr állt, rosszat sejtetem.
- Damon úr kéreti a hölgyet a szabóhoz. Csak a hölgyet!- rakta a kezét Bence mellkasára, aki velem akart jönni. Vetettem rá egy " minden rendben lesz" pillantást, majd elindultam az őr után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése