2. Fejezet

Ismerkedés

   Valószínűleg elaludtam sírás közben, mivel amikor kinyitottam a szemem egy rendelőben vagyis egy ahhoz hasonlító szobában voltam. Nem tudtam, hogy mit tegyek, így szép lassan felültem ekkor megint éles fájdalom nyilallt belém ami az orromtól jött. Hozzányomtam egy ruhát és elindultam az ajtó felé, ott azonban megtorpantam. Kintről hangok szűrődtek be. Az egyik azé volt akit a "nagyúrnak" neveznek a másik meg az a fiatal el rablóm volt. Résnyire nyitottam az ajtót és mivel gyáva voltam ahhoz, hogy kimenjek inkább hallgatóztam:
- Na ... Főnök, mit csináljunk vele?
-Semmit itt a pénz ügyesek voltatok.
-Na de főnök, ez több, mint amennyit általában kapni szoktunk -valószínűleg a pénzt számolja- sokkal több.
-Persze! Vagy nem kell ?? Akkor inkább visszaveszem és megöllek titeket is.
-Ne Uram, ne ! Inkább akkor megtartjuk.
-Khm... Megtartják a többiek.
-Mi-micsoda?
-Te itt maradsz és te leszel a lány testőre!
-Na nem ! Az a kis csaj tökön rúgta a bátyámat és engem is megharapott! - Megharaptam? ugyan mikor ? Hmm végül is lehet amikor benyugtatózott, bár nem emlékszem rá.
-Azt csinálod amit mondok! Ráadásul Krisztofer nem a bátyád ne szólítsd így! -ordított rá a srácra és kést tartott a nyakához.
-Rendben ... uram.
-Most pedig menj és kezeld az orrát, remélem nem csúfította el a lányt különben meg kell, hogy öljem őt is. -Gyorsan odaálltam egy törött üveg elé és az arcomat néztem. Nagyon ronda volt! Tiszta vér volt az orrom és az arcom is. Még a homlokom is felrepedt meg a szám. Hogy lehet így pofára esni? Ez is tipikus Natália bénaság. Amikor újra felnéztem a tükörben a mögöttem álló férfit pillantottam meg. Gyorsan megfordultam, de ekkor szemtől szembe találtam magam és alig állt tőlem egy ujjnyira. Az orrunk is majdnem összeért. Jobb kezét a falra rakta és odahajolt hozzám.
-Tisztázzunk valamit! Csak a testőröd vagyok! Nem vagyok a komornyikod sem a tudakozód sem az ágyasod sőt a takarítónőd sem!
-Persze ... hiszen te férfi vagy hogyan lehetnél takarítónő? De álljunk meg! - Bújtam ki a karja alatt és arrébb léptem. - Ágyasom? Ugyan már mennyinek nézel te?
-Hát őszintén? -Fordult meg. -Körülbelül 18/20 évesnek... Miért mennyi vagy ?
-Haa ez nevetséges! Csak nemrég töltöttem a 17-et. -Kaptam a kezem az arcomhoz, mert hirtelen elszédültem. A srác odarohant és megtámasztott ameddig vissza nem nyertem az egyensúlyomat.
-Jól vagy ?
-Nem ha nem rémlik az előbb, nem is olyan rég belevertem a fejem akaratom ellenére a padlóba, ez miatt meg meghalt miattam egy ember.
-Ja igen, na gyere ülj ide le. -majd leültetett egy kanapéra, megnedvesített egy rongyot és elkezdte az arcomról letörölni a vért. Majd egyszer csak megfogta az orrom előre húzta és a helyére rakta. Még ordítani se volt időm olyan gyorsan csinálta. Ezután kiment és hívott egy nőt aki egy kék UV fényes szarral bejött.
- A-az micsoda? Nem öl meg ugye ?? Mert inkább golyó által halnék meg ha nem haragszik.
- Nyugodj meg, nem öllek meg... még csak az orrodat forrasztom be és a sebeidet gyógyítom meg.
Ezzel azt a valamit az orromhoz emelte. Kis bizsergést éreztem. Miután végzett a tükörhöz rohantam és megnéztem az arcomat. Volt még a felszakadt részeknél egy kis heg, de nem zavart, boldog voltam, hogy végre normális arcom volt, hát na jó csak nagyjából volt normális arcom. Amikor elléptem a tükörtől már a testőrkém állt az ajtó előtt és majdnem frászt kaptam, le tudtam volna kaparni az ajtó festékét.
-Legközelebb szólj, ha helyet cserélsz azzal a nővel nem szeretnék idő előtt megmurdelni. Jut eszembe ... Még nem tudom a neved. Lehet hogy te már tudod az enyémet, sőt biztos is vagyok benne, hogy utánanéztél az egész életemnek, hogy tudd kit próbálsz megvédeni. Bár nem tudom mitől akarsz megvédeni... a 30 méter magas várszerű faltól óvsz meg nehogy kidőljön? Értem én de ha már kidől legalább a megmentőm nevét had tudjam meg ---
-Mi lenne ha nem beszélnél folyamatosan? -szakít félbe- Őrületbe kergetsz a folyamatos pampogásoddal. -sóhajt egyet- A nevem Bond ... James Bond MUHAHAHA -Ad ki magából egy őrült nevetést ami szerintem inkább egy köhögőtehénéhez hasonlított.
-Jól utánzod a köhögő teheneket mondták már? Amúgy meg bocsi.. de a neved tényleg érdekel.
-Na jó a nevem Bence és igen tudok rólad mindent, mert az elmúlt két órában kiderítettem mindent ami számomra érdekfeszítő tény veled kapcsolatban. Most viszont gyere megyünk a főnökhöz. -Én csak néztem és leragadtam ott, nem akartam visszamenni oda.
-Neeem akaarok odamenni félek attól az embertől. Amúgy ha tudsz rólam mindent mesélhetnél valamit magadról is. - Próbáltam terelni a témát, hátha hogy több időm marad.
-Oké annyit elmondok csak, hogy az a számodra hatalmas, gyilkos nagy ijesztő ember az én apám.
Tátva maradt a szám és leragadtam az ajtóban. Nem tudtam semmit szólni ehhez az információhoz. Bence fogta meg a karomat és mint egy nagy betondarabot húzott maga után.