7. Fejezet

Csoda

Lia

   Már kezdtek hazafelé szállingózni az emberek, de én még mindig avval a terhes nővel beszélgettem. Nagyon sok mindent megtudtam róla, például hogy a férje egy nagy üzlethálózatnak a feje, és rendkívül hatalmas a házuk. Ő imádja a kutyákat és van is egy kutyamenhelye ahonnan lehet örökbe fogadni , de az sem baj ha nem mert ő gondozza őket élete végéig. Ja és hamarosan megszüli Lucindát és Damiant, és megengedte, hogy meglátogassam őket majd.
   Egyszer csak egy hideg kezet éreztem a derekamon, ami kétség kívül Damon keze volt. Bence keze nagyon meleg és puha, az ővé tuti nem lehet. Amikor hátranéztem meg is bizonyosodtam róla. Egy mosoly húzódott végig az arcán ami nagyon furcsa volt, sőt egy kicsit ijesztő is.
- Mennünk kell, soká érnénk haza, ha még maradnánk. - Mondta kedvesen, ami még ijesztőbb volt.-
- Rendben, csak elköszönök! - Ezzel a nőhöz fordultam. - Akkor az újszülött üdvözlőn találkozunk. Szia Elena, örvendtem a találkozásnak! - Adtunk egymásnak egy-egy puszit és elindultam kifelé. - Hé Bence hol van ? Vagy ő nem jön velünk?
- Dehogynem, de gőzöm sincs, hogy hol lehet.
   Egyszer csak Bence előttünk terem Damonra néz hideg tekintettel aztán pedig rám meleg szeretetteljes szemekkel. Amikor elindultunk kifelé még volt ott néhány fotós, de már csak egyeztettek. Amikor oldalra néztem 4-5 fekete kombit pillantottam meg. Hirtelen elfogott a rossz érzés. Az akaratom azt súgta, hogy nézzek fel a velem szemben lévő házra. Fel is néztem, és egy férfit pillantottam meg a tetőn egy hatalmas sniperrel. Valami furcsa belső hang sugallatára ellöktem magam mellől Damont pont abban a pillanatban amikor lőtt a fegyverrel. Nekem csak a karomat súrolta a golyó, de Damont pontosan szíven találta volna.
- Hé! Jól vagy? - Kiáltott Bence és rohant felém. -
- Igen jól vagyok. - Néztem a karomra, ahol csak súrolt a golyó, de amikor odanéztem csak pár csík volt és semmi más. Ez furcsa. Láttam ahogyan Damon feltápászkodik. - Vigyétek Damont valami biztonságos helyre. - Mondtam, majd felnéztem újra arra a háztetőre. Nem tudom elmagyarázni, de olyan volt mintha hallottam volna ahogyan újratölti a fegyvert, közben pedig engem figyelt és mintha el is mosolyodott volna. Nem tudom hogyan láthatom és hallhatom, hogy mint csinál, de egyenlőre nem is érdekelt, csak figyeltem, mit tesz. Amikor belenézett a távcsövébe az újját az elsütő billentyűre rakta. Valószínűleg túl lassan reagáltam. Amikor felnéztem, hogy kit talált el nagy sikoltozások közepette láttam, hogy Damon és Bence is még talpon van. Ez jó akkor mellé ment valószínűleg. De tévedtem. Amikor Bence felém fordult láttam amint rémült arccal rám néz és a hasát fogja, majd némán szavakat formálva azt mondja, hogy "Sajnálom" és ebben a pillanatban összeesett.

Damon

   Láttam amint Bence rémült arccal összeesett. Teljesen lefagytam és csak Liára tudtam figyelni aki lefagyva állt mellettem pár lépéssel és néhány könny folyt le arcán. Még éppen annyi erő volt bennem, hogy elkapjam a derekánál és visszatartsam, attól hogy odafusson. Lia csak ordított, hogy engedjem el segítenie kell neki, még nem hallhat meg, hívjam az embereimet, de nem tehettem semmit.
- Engedj el !! Segítenem kell neki! NEM fog meghalni megmentem!
- NEM Lia nem teheted! NEM tudsz neki segíteni! - Ebben a pillanatban Lia haja és egész teste körül lila füstös aura kezdett kialakulni. Rám nézett és szemei lilás fényben villogtak.
- Azt mondtam ENGEDJ EL! - Ordított rám és végül kiszabadult a szorításomból és egyenesen Bencéhez rohant.

Lia

- Istenem, Bence ébredj, nyisd ki a szemed, ez csak egy karcolás túléled Bence ígérem, én is itt vagyok! - Mondtam neki, miközben fejét óvatosan az ölembe raktam. A kezeimet a hasán lévő sebre nyomtam. Minden szívdobbanásnál csak úgy ömlött ki a vér. NAGYON sok vér. Éreztem ahogy szép lassan hisztérikus sírásba ringatom magam.
- NEM halhatsz meg, nem itt, nem ebben az időpontban. - Végig arra tudtam gondolni, hogy bárcsak meg tudnám gyógyítani úgy ahogyan az én sérülésem is meggyógyult magától. Egyszer csak azt vettem észre amikor kinyitottam a szemem, hogy lila aura buborék vesz körbe engem és Bence testét, és a tenyerem alatt, vagy inkább a tenyeremből pedig lila füst jött ki ami beborította Bence sebét és láttam amint szép lassan forr össze a seb. Felnéztem és láttam amint Damon hatalmas kerek szemekkel néz engem és Bencét. Körbenéztem és időközben Damon emberei hatalmas vászonnal elkerítették az embereket tőlünk 10 méteres körzetben, de kint az újságírók tömege kérdezgeti az embereit, hogy mi van itt bent. Újra lenéztem és láttam, hogy Bence sebe teljesen eltűnt, ekkor levettem a kezem és az aura megszűnt. Amint felálltam megszédültem, de Damon időben el tudott kapni.
- Hé Lia, minden rendben? - Nézett rám aggodalmas arccal.
- Igen, minden rendben nyugodj meg. - Másztam ki a tartása alól és próbáltam megtartani magam.
Éreztem, hogy valami van az arcomon, és amikor hozzáértem éreztem ahogyan valami folyik ki az orromból. Amikor elvettem a kezemet, és megnéztem vér volt az. Felnéztem Damonra csodálkozó egyben ijedt arccal, és többre nem is emlékszem csak a hideg lépcsőre és Bence mellkasára, mert egyből össze is estem és a fejem pont Bence mellkasára esett.