A Bál
Tulajdonképpen ruhámból is csak egy anyag foszlányt láttam, mert időközben Damon úgy döntött, hogy inkább ne lássam, csak amikor felhúzom.
Amikor elkészültem behozták egy zsákban a ruhámat. Amikor lehúztam a cipzárt egy gyönyörű ezüst, gyöngyös ruha tekintett vissza rám. Bejött egy cselédlány aki segített felhúzni a ruhát, közben beszélgettünk, és elmondta, hogy hallotta amint mindenki a csodaruháról beszélt. Elmondta, hogy Damon saját maga tervezte és minden alkalommal ott volt amikor készítették, és senki sem láthatta csak ő meg a szabó aki csinálta. Azt is mondta, hogy ezek igazi gyémántok amiket ez az alkalom miatt nagy nehézségek árán szerezte meg. Miközben a ruhát húztam remegtem, mint egy kocsonya, sőt még annál is jobban, alig mertem felhúzni a ruhát. A gyönyörű kidolgozás a sok gyémánt a selyem anyaga. Olyan puha volt. Amikor a lány bekötötte a fűzőt, én pedig felhúztam az egyszerű fehér magassarkút, megfordultam és a lányra néztem, aki nagy csodálkozó tekintettel nézett vissza rám.
- Ön gyönyörű!
- Ugyan már! Egy ne magázz, hiszen egyidősek lehetünk, kettő a ruha a gyönyörű, ez által lehetek én is az. De...
- Mi a gond?
- Ez a ruha... Nem is tudom, biztos, hogy én kell ezt hordjam ? Egyáltalán miért én és mi lesz este, és miért kell Damonnal mennem és mit akar velem?
- Ugyan, Nyugo-- nyugodj meg, nem lesz semmi baj, csak élvezd az életet, hiszen gyönyörű vagy! Kell ennél több? Amióta itt vagy, bár Damon úr szigorúbb lett, főleg ha rólad van szó, azt érzi mindenki, hogy te megtudod változtatni, és az, hogy téged visz a bálba másoknak még nagyobb bizonyosságot ad.
- Igen? Én nem ezt vettem le néhány ember viselkedéséből.
- Igen, mert néhány ember szerint te más vagy, mint az átlagos ember, neked valami különleges erőd van, és ezért félnek tőled. Bár szerintem ez butaság csak nem akarják befogadni az új dolgokat.
- Igazad van. Ez tényleg hülyeség. Különleges erő? Ugyan már!
Valaki kopogtatott az ajtón, a lány kihúzta magát hirtelen, én meg összerezzentem az ijedségtől, olyan hirtelen jött, majd az ajtóhoz ment a lány, és azt szélesre tárta. Amikor odanéztem Damon állt velem szemben szmokingban mögötte kicsivel Bence, amolyan titkos ügynökösen testőrös ruhában, mögöttük pedig cselédek és katonák. Mind szájtátva néztek engem, van akinek csak csorgott a nyála, van akinek szó szerint ragyogott a szeme. Damon közelebb sétált.
- Tudtam, hogy szép leszel, de azt nem gondoltam, hogy ennyire nagyon gyönyörű leszel! - Fogta meg a kezem és forgatott meg.-
- Jézusom, hagyd már, úgy érzem olyan leszek, mint egy paradicsom---
- Amire ráhányt egy csillámpóni. - Szakított félbe szarkasztikus hangon Bence és mosolyodott el.
- Mekkora egy bunkó vagy. -Lohad le az arcomról a mosoly és az elpirulás helyére a düh vörössége ül. - Ha nem tudsz kedves, csak bunkó lenni, akkor inkább menj ki kérlek.
- Ezer örömmel "hölgyem" ! - Ezzel meghajolt és kiment.
Megfordultam és a letakart tükör felé néztem a hajamat pedig hátra tűrtem.
- Nem hagyhatom, hogy tönkre tegyen mindent.
- Akkor ne hagyd! - Mondta Damon, miközben a tükörhöz sétált és lehúzta a lepelt. Amikor belenéztem nem ismertem fel magam. Egy teljesen más lány nézett vissza rám, és most már tényleg többnek néztem ki, mint 17. A ruha gyönyörű volt, a hajam szőke lett a smink is csodálatos volt. Egyszerűen nem ismertem fel magam, nem tudtam semmit sem mondani, csak egy - Hűha - jött ki a számon.
- Szerintem is ! Mondtam, hogy gyönyörű vagy! De ne sokáig gyönyörködj, mert azonnal mennünk kell.
Azzal tartotta is a kezét, hogy karoljak bele. Kifelé menet a szabó egy hófehér bundát terített rám, hogy ne fázzak annyira. Lementünk az autóhoz engem beültettek a limuzin hátsó felébe, Bence meg előttem ült, Damon pedig mellette. A tekintetem át tudta volna szúrni Bence testét, amit valószínűleg ő is észre vett, de csak vigyorgott folyamatosan. Egy másik őr egy szemkötővel közeledett felém.
- Hé ezzel mit akartok? - Néztem kérdőn Damonra. -
- Sajnálom, de nem láthatod, hogy merre megyünk ki, ez szabály. - Mondta Damon, ezzel az őr felrakta a szemtakarót. Egy ideig rajtam is volt, majd Damon vettel le rólam. Amikor kipillantottam, egy város gyönyörű fényei lepték el a látómezőm minden centijét. Gyönyörű szökőkutak, mini Eiffel Torony kaszinók, hotelek, mintha csak Las Vegasban lennénk, de valahogy érezte, hogy nem ott vagyunk.
Egyszer csak az autó elkezdett fékezni, lefordult, majd egy hatalmas fehér-piros hotel előtt állt meg. Mindenfelé amerre csak ellátsz fényképészek, riporterek voltak, a vakuk csak úgy csattogtak. Először Bence szált ki, aztán Damon. Én ki sem mertem szállni, de erőt vettem magamon és átcsusszantam az ajtóhoz. A sofőr lehúzta az ablakát és hátraszólt.:
- Sok sikert és kellemes estét kislány!
Elmosolyodtam, és megköszöntem neki. Amikor az ajtóhoz nyúltam Damon pont akkor nyitotta ki az ajtót és a kezét nyújtotta nekem. Először haboztam megfogni, de végül megfogtam és kiszálltam az autóból. Amikor felnéztem a vakuk mind Damonra és rám összpontosultak. Halottam suttogásokat a riporterektől akik azt kérdezgették egymástól, hogy "Ez lenne a nagy Démon új szeme fénye-kiválasztottja? Talán a barátnője is?" Erőt vettem magamon elmosolyodtam, az államat felemeltem, és úgy indultam el Damon oldalán a vörös szőnyegen befelé. Amikor beértünk mindenfelé pompa, és ragyogás. Cselédek szolgáltak fel italokat és falatkákat, amik láttán mordult egy hatalmasat a gyomrom. Az egyik felénk jött és vettem is egyet a tálcáról. Egyszerűen isteni volt az íze. Ilyent még sosem ettem. Damon először rosszallóan nézett rám, de aztán felkuncogott. (Nahát, még sosem halottam nevetni... vagyis kuncogni, vagy nem tudom mi volt ez) Elindultunk néhány idős, tetőtől-talpig tele kitüntetéssel úrhoz, majd megálltunk mellettük. Kíváncsi vagyok milyen nehéz lehet így a ruha.
- Jó Estét Uraim! - Mondta Damon.
- Áh, Jó Estét Damon! Hát eljött? Megtiszteltetés köreinkben látni!
- Tudják, hogy soha nem hagynám ki ezeket a pompás estéket! Oh, hadd mutassam be a fiamat Bencét, -emelte kezét Bence felé, aki odajött hozzánk. -
- Jó Estét Uraim! Örvendek a találkozásnak! - Ejt egy kis mosolyt. -
- Örvendünk! - Mondta egy fél szemű kopasz úr. -
- Ő pedig itt a párom, aki elkísért erre az estére, Natália!
- Jó Estét, uraim, örvendek a találkozásnak! - Mosolyodok el, megbiccentem a fejem és a kezem felemelve,mindegyik ad egy csókot rá.
- Maga nagyon gyönyörű, és a ruhája is eszméletes! - Mondja ugyan az a félszemű, kopasz úr. - Hadd mutatkozzam be és Jeorge vagyok, hadügyi miniszter.
- Én Steven vagyok, pénzügyi miniszter, örvendek. - Mondta egy alacsony ősz, lenyalt hajú férfi.
- Megtiszteltetés találkozni önnel! Nagyon bájos és viselkedéséből látva biztosan nagyon értelmes, és okos. - Mondta egy kosaras alkatú férfi, aki jóval fiatalabb, volt a többinél, talán még Damonnál is, vagy talán vele egyidős lehetett úgy 30- 38 közötti. - Én Edward vagyok a katonai titkos ügynöki szolgálat igazgatója.
- Ez csak természetes, mindent megkaptam a szüleimtől ez előtt két hónapja, amikor megölték őket. Azóta Damon oltalma alatt vagyok, és majdnem ugyanannyi mindent tud tanítani, mint édesapám, bár van amiben én okítom ki! - Mosolyodok el. -
- Óh, vegye őszinte részvétemet! - Mondja Steven. -
- Köszönöm, de azóta már megtalálták a gyilkost.
- Mondja csak, maguk együtt vannak? - Kérdezi Steven. - Már elnézést, ne vegye tolakodásnak.
Damonra nézek aki ugyanúgy rám, majd mielőtt mondhatna valamit én gyorsabban válaszolok.
- Igen együtt vagyunk, már lassan egy hónapja. - Damon meglepődötten néz rám, de Bence annál jobban aki vörös, dühös arccal hátat fordít és elmegy.
- Sajnálom Bence ezt nem tudja elfogadni. - Nyögte ki végül Damon. - Ha most nem haragszanak, megyünk és másnak is bemutatom Liát.
- Rendben, de remélem találkozunk még. - Mondta Edward. -
Amikor arrébb sétáltunk Damon megállított és a fülembe súgta.
- Mi volt ez? Miért mondtad ezt?
- Ugyan már Damon ha nem mondnunk semmit, akkor azt hinnék, hogy egy út széléről felszedett ribanc vagyok akire szép ruhát húzattál és sok pénzért cserébe elvitted bálba, hogy ne higgyék azt, mennyire elkeseredett agg férfi vagy aki nem tud összeszedni egy nőt. Ráadásul ... Nekem nincs ellenemre, hogy ezt kellett mondanom. -Pirulok el, majd félre tekintek, veszek egy nagy levegőt és egy csapat gyönyörűen felöltözött nőhöz indulok, akik között van egy terhes nő is.
Damon csak nézett utánam és köpni nyelni nem tudott azok után, amit mondtam. Az egész este így telt, mindenkivel aki csak volt megismerkedtem.
Bence
Amikor megláttam, Natáliát, köpni-nyelni nem tudtam. De szépet sem tudtam mondani neki, mert nem akartam, hogy közel kerüljön hozzám.- Tudtam, hogy szép leszel, de azt nem gondoltam, hogy ennyire nagyon gyönyörű leszel! - Mondta Damon irtózatosan nyálasan.
- Jézusom, hagyd már, úgy érzem olyan leszek, mint egy paradicsom---
- Amire ráhányt egy csillámpóni. - Szakítottam félbe szarkasztikus hangon, és elmosolyodtam.
- Mekkora egy bunkó vagy. -Lohad le az arcáról a mosoly és az elpirulás helyére a düh vörössége ül ki. - Ha nem tudsz kedves, csak bunkó lenni akkor inkább menj ki kérlek.
- Ezer örömmel "hölgyem"! - Ezzel meghajoltam, és kimentem.kimentem. Muszáj volt odavágnom neki, bár utána nagyon rosszul éreztem magam. Amikor beült a limuzinba végig csak a dühös arcát néztem, közben az álcámat felhúzva próbáltam kitérni gyilkos tekintete elöl. Amikor megérkeztünk, legszívesebben én segítettem volna ki az autóból, de Damon megakadályozta és mellékesen hozzátette, hogy tartsam magam távol tőle. Miután bementünk és csak mögöttük álltam és hátulról gyönyörködtem benne, mint egy pulikutya, de nem tehetek róla egyszerűen gyönyörű volt.
- Jó Estét Uraim! - Mondta Damon. -
- Áh, Jó Estét Damon! Hát eljött? Megtiszteltetés köreinkben látni!
- Tudják, hogy soha nem hagynám ki ezeket a pompás estéket! Oh, hadd mutassam be a fiamat Bencét, -emelte kezét Bence felé, aki odajött hozzánk. -
- Jó Estét Uraim! Örvendek a találkozásnak! - Ejt egy kis mosolyt. -
- Örvendünk! - Mondta egy fél szemű kopasz úr. -
Apa Natáliát is bemutatta. Minden jól alakult, viszont Natália válasza Steven kérdésére teljesen szíven ütött, úgy éreztem, hogy darabokra törte a szívemet ezzel az egyetlen hazug mondatával. Tudtam, hogy nem szállhatok ezzel szembe, mert rossz fényt vetítene rám és apura is, így csak elsétáltam a bárpulthoz kértem egy felest aztán lehúztam.
- Csajprobléma? - Kérdezte a csapos. -
- De még mennyire ! Benyögte a társaságnak, hogy majdnem egy hónapja az apámmal jár, ami ugye hazugság, így valószínűleg csak előnyös helyzetbe akarta hozatni magát, apám bezzeg semmit sem szólt.
- Hűha, gondolom te pedig fülig szerelmes vagy belé ?!
- Dehogy is meg vagy őrülve? Én csak... én csak ...
- Hát haver a hangulatodból nem ez tűnik fel. - Mondta és adott még egy felest.
- És mi van akkor, ha szeretem? Nem tehetek semmit, hiszen az apámba szerelmes, és szerintem neki sem közömbös, másként miért viselkedne így vele?? Áh nem is érdekel!! - Ezzel felálltam a bárszékről egy emelettel feljebb mentem és onnan figyeltem Liát.
Lia a Bálon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése