3. Fejezet

Hiba hibában

   A következő pillanatban az a nagy ajtó előtt álltam, ahol meghalt az az ember. Mi lesz ha rám néz és azt mondja, hogy túlságosan látszik a heg az arcomon? Megöl? Remélem nem, szeretnék élni még vagy 50 évet minimum. Mindegy Lia vegyél egy mély levegőt és ne legyél ennyire ideges. Megálltunk az ajtó előtt, ő pedig elengedte a kezemet. Komolyan meg kell kérdeznem a nevét. Az ajtót kinyitotta és előre ment, majd ott várt engem. Ráléptem a küszöbre, felnéztem és ekkor megláttam Damon véréhes tekintetét. (Azta hogy milyen pofákat tud vágni?) Nem mertem bemenni egyszerűen nem mertem bemenni. Ez tisztára olyan helyzet, mit amikor suliban kéne valakitől valamit megkérdezni, de ha elindulok arra akkor a többiek tekintete meg tudna ölni. Na ez is ilyesmi.    Ki nem állhatom ezt az érzést. Mi mást csináltam volna? Tettem hátra egy lépést. Erre hirtelen azt hittem, hogy Damon felém jön, de csak felment a lépcsőkön a trónjához és leült, majd intett egyet. Ő mellém lépett átkarolta a derekamat és bekísért. Az ajtótól a lépcsőig katonák sorakoztak bal és jobb oldalt.
   Amikor körülbelül a sor közepéhez értünk ő elengedett és el akart menni a helyére, de én elkaptam a karját és magamhoz szorítottam. Ő csak annyit mondott nekem "nyugi". Kihúzta a kezét a szorításomból és ott hagyott.
- Félsz tőlem? -kérdezett Demon, én odakaptam a fejem de nem mertem neki válaszolni. Nem tudtam, hogy mi lenne a helyes válasz.
- Miért nem válaszolsz? -megint nem jött semmi válasz-
- VÁLASZOLJ MÁR! -ordított rám. Összerándultam kicsordult a szememből egy könnycsepp, de most se mertem válaszolni neki. Eközben ő közeledett felém. Már lejött a lépcsőn és előttem körülbelül 5 méterre állt előttem.
- Hát jó ha nem nem. Van ez így. -Felemelte a bal kezemet.- Szép a tenyered, mondták már? -Most komolyan? A tenyerem?- Tudod mi hiányzik belőle? Egy kés által okozott lyuk. -Amikor kimondta ezt én elhúztam volna a kezem, de ő lefogta erősen, előhúzott egy kést és beleszúrta a tenyerem közepébe. Ha ez nem volt elég még meg is forgatta háromszor-négyszer. Ordítottam egyet majd teljes erőmből ellöktem Damont magamtól. A kés még a kezemben volt. Én összerogytam a bal csuklómat fogtam és a tenyeremben lévő kést néztem, kihúzni nem mertem.
- Apaaa! -rohant volna ide.
- Fogjátok le Bencét! -mondta Damon. Szóval így hívják?
- Fáj igaz? -guggol le hozzám Damon.- Nekem is körülbelül ennyire fáj ha nem válaszolnak. Tudod -kihúzza a kést- csak azért nem öllek meg mert hasonlítasz valakire a múltból, de sajnos ő már halott, hiszen én öltem meg. -És ekkor leguggol elém és megfogja a hátamat és a fülemhez hajol. -Bence mostohahúga volt ő. -Végszóképpen pedig beleszúrja a hasamba a kést, tövig nyomja. Feláll előhúz egy kendőt megtörli a kezét és eldobja.- Elengedhetitek. -int az embereinek.
Bence rohan felém és felemeli a fejemet. Én már nem voltam eszméletemnél.

Bence:

Odarohantam Liához. Felemeltem a fejét, néztem az arcát de a szemei csukva voltak az arca pedig falfehér volt. Felkaptam és elvittem kirohantam vele az ajtón el abba a szobába ahová először vittem. Felfektettem az asztalra és szóltam Carlanak az itteni orvosnőnknek. Ő már rohant is felém.
- Mi történt Bence? Apád volt mi? Meg akarta leckéztetni. Ááá ne is mondj semmit.
Felvett egy kis szerkentyűt és a sebeket nézte. "Csak élje túl..." mondom magamban. Láttam az arcán, hogy ez nem fog olyan könnyen begyógyúlni. Kihúzta a kést, kitisztította a sebet majd megpróbálta összevarrni.
- Utálom amikor Damon ezt csinálja. Megint bekente a kést árvahalággal mi? Ezt bevarrni nem tudom. Annyit tehetek, hogy lekötözzük és reméljük, hogy nem kap vérfertőzést, vagy nem fertőzik el a sebe. Adtam neki morfiumot és lázcsillapítót, nehogy legyen láza. Vidd az új szobájába maradj mellette és nézd a lázát minimum fél óránként. HA valami van tudod a számom. Hívj! De ne engedj a közelébe senkit és ne menj el mellőle.
Így hát felemeltem óvatosan és elvittem a szobájába. Csak azt tudnám miért azt kapta ami az én szobámmal közös térben vagy csak egy faltól falig érő paraván volt az ami elválasztott minket. Óvatosan lefektettem az ágyba és betakartam. Jézusom a férfias ösztönök. Olyan puha bőre van. Tuti nem ért még hozzá férfi kéz. Semmi sincs rajta csak egy lepel és a kötések persze. Mindegy próbálom tartóztatni magamat. Lehúztam a pólómat csak egy atlétában és egy rövidnadrágban voltam ott, és az ajtót is bezártam. Még egyszer felmásztam az ágyba és megnéztem a homlokát. Semmi. Oké ez jó. Amikor másztam volna le megragadta a kezemet és nem engedett magához húzott. Nem akartam kirántani a kezem nehogy felébresszem inkább odafeküdtem mellé. Ekkor ő a fejét a felkaromra rakta sóhajtott egyet. Síri csend. Csak a szuszogását halottam és a hideg levegőt éreztem amit kifújt. Kellemes volt így mellette feküdni. Nem is tagadom. Viszont egy alvó ember mellett nehéz nem elaludni. Én nem is bírtam ébren maradni. Elaludtam és ott aludtunk mindketten kimerülten egymás karjaiban.