1. Fejezet

Rablás

   2038. augusztus. 3.-a van. Tipikus nap, tipikus unalom. Anyu és apu dolgozik a tesóim is. Én itthon ülök unatkozva, néha valami kis házimunkát elvégezve. Lehet most is elmosogatok és lefekszem aludni. Miközben mosogatok bekapcsolok egy kis zenét. Eközben valami hangzavar volt kintről, de gondolom csak egy autó volt az. Amikor végeztem elindultam kifelé. Amikor kiléptem a főző fülke ajtójából egy árnyat láttam meg belépni a folyosó végén a szobámba. Azt hittem, hogy apu gyors hazajött hozta a festéket (mivel szobafestés van nálam) vagy valamit.
- Helló! - Kiáltottam egyet amikor az ajtó elé léptem. Nem apu volt az. Egy rabló, aki úgy nézett ki mint egy kommandós. Leragadtam nem tudtam mit csinálni. Egymás szemébe néztünk, én pedig kiejtettem a kezemből a törlőkendőt. A rabló szép lassan felemelkedett, én bátorságot vettem magamon és elkezdtem rohanni a főző fülke felé és felkaptam egy kést, a rabló is rohant utánam.
- Ne jöjjön közelebb hozzám! Kés van nálam nem félek használni. -Tartottam felé a kést.- Na jó, de félek használni.

   

Ő nevetett egyet és elindult felém. Amikor beért mellém a főző fülkébe hátrált egy kicsit, mert hadonásztam a késsel és amikor elég messze volt az ajtótól eldobtam a kést és rohantam kifelé. A rabló rohant utánam, már majdnem kiértem amikor egy másik kilép a szobámból és elkap. Én sikítozok, de ő befogja a számat. Még csak nem is sejtettem, hogy többen lehetnek.
- Mit csináljunk vele? - szólalt meg egy férfi hang.
- Mit csináltok felhívjátok ránk a figyelmet !! - mondja egy velem szemben lévő női rabló suttogva, miközben belépett az ajtón.
- Akkor új terv.
- Ne kapálózz cicus!- mondja nekem a rabló aki tartott.
- Miért ne ? Lehet, hogy megunod és elengedsz. -Haraptam a kezére.
- Ha-ha ennyire nem vagy idegesítő se nehéz.
- MONDOM ÚJ TERV! - Néz végig rajtam a nő. - Nem ékszert és drága cuccokat viszünk, hanem egy szép lányt. Damonnak úgy is új ember kell.
- Na de egy ilyen kis semmi?-mondta megint ugyan az, mikor én lefejeltem.
- Nem vagyok kis semmi te... te te nem tudom mi. - Mondtam majd még tökön rúgtam. Ekkor hátulról elkaptak be szik szalagozták a szám, a kezem és a lábam, majd belém szúrtak egy rohadt nagy injekciós tűt.
- Hé aúcs! -kaptam a fejem abba az irányba. - Hé! Látok egy nagy rózsát! Ott lebeg.
- Jó te most leülsz a székre. Na akkor most keressetek valami női ruhát. -mondja a nő- Így nem vihetjük Damon elé.

Amikor felébredtem nem is igazán tudtam, hogy hol voltam, viszont még mindig be voltam kötözve.
- Khm... -köhécseltem egyet- Hol vagyok?
- Egy autóban - szólalt meg egy sármos férfi hang.- Ha nem tűnt volna fel.
- Ha nem tűnt volna fel be van kötve a szemem és leütött valaki hátulról vagy be nyugtatózott nem is tudom ...
- Persze annyit adtunk neked, hogy azt hittük az út végéig alszol, de ezek szerint jobban bírod.
- És ... ezt az izét leszednétek a szememről?
- Várj hadd gondolkozzam ... Nem! És most maradj csöndben!
Ekkor megállt az autó hirtelen én meg felborultam. Segítettek felállni, majd kihurcoltak az autó hátuljából... Nem valami kedvesen. Most már igazán leszedhették volna a szememről azt a sálat, de csak nem akarták. Hurcoltak vagy 30 métert, jobbra fordultunk aztán előre majd megint jobbra aztán balra. Ekkor megálltunk. Mellettem a csaj aki erősen szorított valószínűleg azért, hogy el ne rohanjak, bár szerintem ha megpróbáltam volna legelőször egy falba rohantam volna ... Eme nemes gondolataimat viszont a fájdalom és a padló hideg érzete szakította félbe, mivel valaki térd hajlaton vágott amitől elestem.
-Ha azt mondjátok volna, hogy üljek le én leülök, vagy azt akarjátok, hogy haljak meg? Csak nem ezért hurcoltatok el idáig.
- Fogd be !! Itt van az urunk, ha nem akarsz meghalni letérdelsz !
- Ezt is mondhattátok volna... - Nagyon fájt a fejem, tuti, hogy agy rázkódást kaptam és az orrom is vérzett tudtam, mert éreztem hiszen azt ittam miközben folyamatosan folyt a számba.
- Georg! Állítsd fel és vedd le a szeméről a sálat! MOST! - Ordított egy férfi valószínűleg arra aki eltörte az orrom. Ekkor az a férfi elkapta a karomat és felemelt, majd leráncigálta rólam a sálat. Éles fény vakított el ami miatt lehajtottam a fejem. Amikor jobb lett felnéztem és egy 40-es éveiben járó öltönyös férfit pillantottam meg. A szeme jellegzetes volt, sárga és benne azonos távolságban fekete körök helyezkedtek el. Az arca bal felén a szája hegyéig a homlokától át a szemén egy hosszú, széles és valószínűleg mély seb húzódott. Sötétbarna haja kuszán állt a fején, viszont szemei eme bájos külsőnek teljesen az ellentéte volt, hiszen szemei gyűlöletet, haragot, ölés utáni vágyat mutattak. Ijesztő volt.
- Vérzik az orrod ? C-c-c-c. Ki tette ezt veled, szépségem ??-Fogta meg az államat és emelte fel a fejem majd a szemembe nézett. - Georg! Ezt te csináltad?- Nézett a férfira és fél szemmel én is ránéztem.- Miért nem kérted meg a hölgyet, hogy térdeljen le?
- Elnézést Uram! Többé nem fordul ilyen elő! Esküszöm!
- Persze nem is fog többé!- Ekkor a férfi elővett egy pisztolyt és lelőtte Georgot. Én összerezzentem és elkaptam a fejem. Hallottam ahogy az élettelen test leesett a földre és a rajta lévő fegyverek csörömpöltek. Egy könnycsepp is kicsordult a szememből, és elkezdtem szép lassan hátrálni.- Mi az kislány, félsz? Tőlem? Azt gondolod, hogy olyan nyugodt szívvel lelőnélek téged is mint Georgot? Hm... Talán nem.
Nem tudtam mit mondani nem mertem a férfira nézni csak a padlót néztem, ám mikor léptem hátrafelé még egyet megbotlottam, éppenhogy csak visszanyertem az egyensúlyom. Amikor odanéztem a férfi holttestét pillantottam meg és torkom szakadtából sikítottam egyet, elkezdtem rohanni, de a lábaim feladták a szolgálatot, a fal mellett elestem és csak sírtam és sírtam.